Az antioxidánsok szervezetünk egyik létfontosságú alkotóelemei. Egy részükhöz csak növényi táplálékon keresztül tudunk hozzájutni, más részüket pedig csak állati eredetű ételek tartalmazzák.

Az antioxidánsok olyan vegyületek, melyek az égési (oxidációs) folyamatokat gátolják. Elsődleges kémiai jelentésén túl tágabb értelemben oxidáció alatt az energiatermelő anyagcserefolyamatokat is érthetjük, amelyek a szervezet lebontó folyamatait foglalják magukba.

Ezen folyamatok során szabad gyökök keletkeznek, melyek kémiai szerkezetére jellemző, hogy egy-egy részecskéjük párosítatlan elektront tartalmaz. A párosítatlan elektronok miatt a szabad gyökök nagyon reakcióképesek. A szervezetben normál körülmények között is keletkeznek ilyen reakcióképes molekulák, ám egészséges, fiziológiailag kiegyensúlyozott esetben a megfelelő kémiai közvetítők képesek azokat hatástalanítani.

Természetesen a külső környezetben keletkező szabad gyökök is hatással vannak szervezetünkre. A nagy reakcióképességű molekulák számának növekedése a szervezetre káros hatást gyakorol.

A szervezet viszonylag tág határokon belül képes a kompenzációra, ám a kémiai támadások sokasodásával a védekezőképesség gyengül, és a szabad gyökök kifejtik káros hatásukat. Minden biomolekulára hatnak, ám a tudomány mai állásfoglalása szerint leginkább a daganatos betegségekért, az érelmeszesedésért, a kardiovaszkuláris problémákért és az öregedésért tehetők felelőssé, számos egyéb kórállapot mellett.

Antioxidánsok és szabad gyökök

Az antioxidánsok szerepe a szabad gyökök hatástalanítása, ezáltal az oxidatív stressz kivédése, végül az ebből eredő károsodások és betegségek megelőzése.

Működésük alapján lehetnek első- vagy másodrendű antioxidánsok. Az elsőrendűek végérvényesen hatástalanítják a szabad gyököket, vagyis megszüntetik a külső elektronhéjon elhelyezkedő elektronok párosítatlan állapotát. Ide soroljuk a fenol alapvázú molekulákat, a tokoferolokat, a flavonoidokat.

A másodrendű antioxidánsok átveszik a szabad gyökök célmolekulájának szerepét, és önmaguk oxidálódnak. Közéjük tartozik a citromsav, illetve a foszfolipidek. Mivel a hatékonyságuk jóval elmarad az elsőrendű antioxidánsoké mögött, jelentőségük leginkább abban rejlik, hogy növelik az elsőrendű molekulák hatásfokát.